Kaposváron rendezték meg az idén is az OSB döntőjét. A tavalyi jó szereplést várták el a csapat vezetői és még maguk a lányok is.

A felkészülés utolsó hete nem volt zökkenőmentes. Többen megbetegedtek, a csapatkapitány akut derékbántalmakkal küzdött. Ennek ellenére nagy akarással, elszántsággal edzettek a lányok, érződött rajtuk a bizonyítási vágy.

Jó kedvvel telt el az „igen hosszúra” sikeredett kaposvári út, pont a technikai értekezlet kezdetére érkeztünk meg. A sorsolás számunkra kedvező volt, a Kaposvár és a Központi Röplabda Akadémia csapataival alkottunk egy csoportot. Az első mérkőzés a KRA ellen a csoport elsőségért zajlott, mert a két csapat erősebb volt a helyieknél.

Nagyon szoros mérkőzés volt, a pestiek nagyon keményen szerváltak, s mivel mi kis teremben edzünk nehezen tudtuk megszelídíteni őket, ezért a támadás indításaink pontatlanok, kiszámíthatóbbak voltak. Sok szervát is rontottunk, csak vereség lehetett a vége ( 1:3). A másik csoportmeccsen simán legyőztük a Kaposvárt, tehát bizakodva vártuk a középdöntőt.

Másnap (szombat) reggel régi nagy riválisunkkal, az UTE csapatával játszottunk. Változatos , magas színvonalú , küzdelmes mérkőzést láthattak a nézők, ahol az első játszmát az UTE, a másodikat mi, a harmadikat megint ők, a negyediket megint mi nyertük. A döntő szettben nagyon magabiztosak voltunk, óriási lelkesedéssel, parádés játékkal állva hagytuk ellenfelünket és végig vezetve megnyertük a mérkőzést. Ez azt jelentette, hogy elődöntőt játszunk, mégpedig a torna legjobb csapatával a VASAS- sal

Ismertük az ellenfelet, sokat játszottunk már velük, de győzni még nem sikerült ellenük. Hátha most lesz alkalmunk legyőzni őket- gondoltuk és ennek megfelelően harcosan lendületesen játszottunk, s a 3. játszmát meg is nyertük. A 4. szett végig szoros volt , de a végén kijött a nagyobb tudás és nyert a VASAS 3:1-re.

Csak egy kicsit törtek le a játékosok a meccs után, és már a vasárnapi bronz meccs járt a fejükben , mert megoldható feladat előtt állt a csapat.”Csak” újra meg kell verni a Kaposvárt és meg van a hőn áhított érem . Kimondva ilyen egyszerűnek tűnt, de a pályán látszott, hogy minden egyes pontért meg kell küzdeni, az ellenfél nem adja olcsón a bőrét. Fizikailag fölényben voltunk, nagyon jól sáncoltunk, de ellenfelünk remekül védekezett ,ezért sok- sok hosszú labdamenetet kellett megnyerni ahhoz, hogy a mérkőzést is nyerjük. Nagy volt a boldogság a győzelem pillanatában, ilyenkor elfelejti mindenki a sérülést, a betegséget, a fájó torkot, hátat ,bokát stb. Jellemző kép az utolsó labdamenet: A szervát a köhögő, torokfájós Kanizsai Dóri fogadja, a labdát a fejét fájlaló, köhögő Juhász Janka adja fel és ezt a végig fájós derékkal játszó csapatkapitány, Orosz Adri bombázza be.

Nagyon Büszkén sorakozott fel a csapat az eredményhirdetésre , mert ez volt az eddigi legjobb szereplése az újjáalakult kecskeméti női röplabdasportnak. Külön öröm , hogy különdíjasunk is volt, az edzők szavazatai alapján a legjobb teljesítményt Lédeczi Lilla nyújtotta.

Végeredmény: 1.hely: VASAS SC 4.hely: Kaposvári SI

2 hely: KRA Budapest 5.hely: UTE Volley BP.

3.hely: KECSKEMÉTI SI 6.hely: Békéscsaba RSE

Csapat: Orosz Adrien (cs.k.); Lédeczi Lilla; Juhász Janka; Fehér Anna; Góczán Dóra; Kanizsai Dorottya; Mátó Fanni; Bibó Boglárka; Péteri Judit; Bakró Johanna; Hegedűs Barbara; Tóth Evelin

Edző: Szappanos Tibor