Németh Jánossal, a KSC-KESI ökölvívó-szakosztályának az edzőjével beszélgettünk arról, hogy hogyan vészelték át, hogyan töltötték el az ifjú bunyós tanítványai a karantén heteit, hónapjait. A beszélgetésből az is kiderült, hogy Németh János életét teljes egészében az ökölvívás teszi ki.
Nem a kecskeméti ökölvívók szentélyében, a Bóbis Gyula edzőcsarnokban találkoztunk Németh Jánossal, a KSC-KESI ökölvívóedzőjével – ahol kívülről a figyelmes szemlélő immáron újra hallhatja a jól ismert edzőtermi zajokat, az ütések csattanását, a ringben küzdők fújtatását –, hanem egy kávé mellett, a kollégáival együtt kínosan ügyel ugyanis az előírások betartására, amelyek értelmében sem az ifjú bokszolók szülei, sem senki más nem léphet be az edzőterembe a speciális rendelkezések ideje alatt.
Az ízig-vérig kecskeméti Németh János jelenleg, immáron két éve Nagykőrösön lakik. A második otthona pedig – képletes értelemben – az ökölvívás, konkrét értelemben pedig a kecskeméti Bóbis Gyula edzőterem, a hunyadivárosi Colosseum Fitness szalon, no meg az újonnan általa életre hívott nagykőrösi edzőterem, amely tulajdonképpen most már az első otthona is, de ne szaladjunk a dolgok elébe.
A jó tucatnyi évet felölelő aktív bokszolói pályafutása teljes egészében Bács-Kiskun megyéhez kötődik. – Aktív versenyzőként a KSC szakosztályában kezdtem az ökölvívást, még a nyolcvanas évek elején, amikor a KTE-pályán, azaz a városi pályán működött a szakosztály. A bátyám indíttatására kaptam kedvet jómagam is a bunyóhoz. Ő már előttem bokszolt, nekem is megtetszett az ökölvívás, és aztán itt is ragadtam. A sportolást egyébként korábban kezdtem, először a cselgánccsal ismerkedtem meg, aztán fociztam is, de a boksz lett az, ami mellett véglegesen kikötöttem. A pályafutásom során végig a kecskeméti egyesületben szerepeltem, csak a sorkatonaság ideje alatt távoztam, de akkor sem messzire, csak Kiskunfélegyházára. Az ökölvívást lényegében soha nem hagytam abba, de az aktív versenyzői pályafutásom 1992-ben zárult le, amikor egy makacs sérülés miatt úgy éreztem, hogy felelőtlenség lenne folytatni a versenysportot.
A jó tucatnyi évet felölelő pályafutása során serdülőben két ob-n ezüstérmet szerzett, a junior- és az ifjúsági korosztályban pedig három aranyat. Felnőttben kétszer sikerült a 3. helyet megszereznie az ob-n. Az utánpótlásévei alatt a válogatott keret tagja is volt, nem utolsósorban Kokó Kovács István társaságában, így szerepelt több IBV-n (az Ifjúsági Barátság Verseny egy sajátos, az Európa-bajnokságnál nagyobb, a vébénél kisebb jellegű versenysorozat volt) és egy Európa-bajnokságon.
Versenyzői pályafutása során négy olyan edző van, akit mindenképpen meg akart említeni. – Farkas Józsefnél kezdtem, aki ma az UTE ökölvívó-szakosztályának a vezetője. Edzőm volt még Oláh Gyula, idősebb Balzsay Károly, illetve Vígh János, ő már az ifjúsági és felnőttéveimben – tekintett vissza. – Mindannyiuktól sokat kaptam mind szakmailag, mind emberileg, igazi mesterek, igazi mentorok, igazi példaképek voltak. Vígh János olyan szinten ott állt nemcsak edzőként, hanem emberként is a versenyzői mögött, amivel számomra mindmáig követendő példakép.
Németh János az edzői végzettséget 1992-ben szerezte meg, az ezt követő években segédedzőként, segítőként maradt a ring mellett. 1997-ben Oláh Gyula, a Kiskunmajsa akkori szakosztályvezetője hívta le Majsára vezetőedzőnek. Hasznos munkával töltött el sikeres éveket Kiskunmajsán, olyan ökölvívók kerültek ki a keze alól, mint az Eb-harmadik és vébéötödik Darmos József. 2000-ben idősebb Balzsay Károly hívására visszatért Kecskemétre, majd 2001-ben elvállalta a tiszakécskei ökölvívó-szakosztály vezetését. 2008-ban tért haza Kecskemétre, amikor megalakult a KSC-KESI ökölvívó-szakosztálya, azóta a kecskeméti klub szakmai stábjának az oszlopos tagja.
A járványhelyzet miatti kényszerű leállással kapcsolatban elmondta, hogy tényleges leállás nem volt, csak a közös edzéseket voltak kénytelenek törölni, de önfeledt vakációt nem adhattak ki a sportolóiknak. – Mi lényegében nem álltunk le. A kecskeméti sportiskolánál, amennyire lehetett, online edzéseket tartottunk – nemegyszer úgy oldottam meg, hogy otthon felvettem a saját fiammal azt, amit kiadtam a többieknek, és a felvételt szétküldtem –, és abban a pillanatban, ahogy lehetőség nyílt arra, hogy végre igazi edzéseket tarthassunk – rövidített, tehát maximum negyvenöt perces időtartammal ugyan, és kis létszámmal, ahogy a sportiskola szabályzata világosan megkövetelte –, azonnal elkezdtük május derekán a szabadtéri edzéseket. Akkor előbb jó két hétig a Széktói Stadionban, szabad levegőn edzettünk, az elmúlt hét keddjén aztán, június 2-án végre újra bevonulhattunk az edzőterembe, a szabadtéri edzésekhez hasonlóan szintén kis létszámú és rövidített időtartamú, de végre beltéri edzéseket, a létszám- és az időkorlát mellett minden más előírást az utolsó betűig betartva.
Az edzések látogatottsága nem tért még vissza a járványhelyzet miatti karantén előtt megszokotthoz. – Némileg visszaesett a létszám – jelentette ki Németh János, aki a Bóbis Gyula edzőteremben továbbra is a megszokott idősávban, délután fél négytől ötig várja a tanítványait. Előtte Asztalos József, azaz Osi bácsi fogadja a gyerekeket, utána pedig a KSC-s felnőttek jönnek Csikós Ábel vezénylete mellett. – Kétségbe nem vagyunk esve, hiszen meggyőződésünk, hogy a létszám vissza fog térni. A járványhelyzet lezárásának idején a szülőknek is rengeteg gondja-baja van, nekik is újra kell rendezni a hétköznapi életüket, vissza kell térniük a rendes kerékvágásba, hogy újra tudják edzésre hordani a gyerekeket.
2009 óta ugyanakkor a hunyadivárosi Colosseum Fitness teremben is tart ökölvívóedzéseket, amelyeket nem csak igazolt versenyzők látogatnak. – Elég sok gyerek nevelődött ott is ki, Borsos Tamás és László Szilárdék is oda jártak hozzám kiegészítő edzésekre.
De mintha még ez is kevés lenne egy igazi bokszfanatikusnak, Németh János ugyanis tavaly óta az új lakóhelyén, Nagykőrösön is elkezdte összetoborozni a ringbe vágyókat. Nem is akármilyen körülmények között, ugyanis sikerült megvalósítania élete álmát: összehozni egy saját edzőtermet. Arra, hogy ez hogyan valósult meg, elérzékenyülten tekint vissza. – Mindig is nagy álmom volt egy saját edzőterem. Ennek az álomnak olyan mértékben alárendeltem az életemet – no meg a teljes mértékben megértő családom életét, akiknek ezúton is köszönetet mondok a sok segítségért, támogatásért, megértésért –, hogy amikor Nagykőrösön találtam egy olyan házat, amely nemcsak egy család normális hétköznapi életére volt alkalmas, hanem volt egy kis külön üzlethelyisége is, amelyben én azonnal megláttam az edzőtermi potenciált, feladtam kecskeméti lakóhelyemet, és családostul átköltöztem Nagykőrösre.
Érthetően büszke az azóta folyamatosan csinosodó, takarosodó, kicsi, de a célnak tökéletesen megfelelő edzőteremre. – Novemberben sikerült elkezdenem egy kis csoporttal Nagykőrösön az edzéseket. Ott is akad több tehetséges gyerek, mindjárt az elején összejött tizennyolc fő, akivel érdemben megkezdhettem a munkát. Aztán a vírus miatt az ottani beltéri edzéseket is kénytelen voltam felfüggeszteni, de lassacskán már az ottani fiatalok is elkezdtek visszatérni a terembe. Mivel Nagykőrösön nincsen ökölvívóklub, így a legelszántabbak alighanem a KSC-KESI-ben lesznek igazolt versenyzők, tehát nem konkurenciát támasztottam a kecskeméti klubnak, hanem utánpótlásforrást teremtettem.
A mester ugyanakkor nemcsak ökölvívókat nevel ki, hanem a saját utánpótlását is. – Úgy számolok, hogy még olyan jó tíz-tizenöt évem van edzőként, tovább nem is nagyon akarnám csinálni. Ebben a mai, felgyorsult világban csak úgy ömlik ránk a sok újdonság, az ökölvívásban is, és az újat a fiatalabb edzők képesek hamarabb befogadni, mint az idősek. De az utódaimat máris nevelem.
A szakmai munkában, amikor csak kéri, hasznos segítséget nyújt a mesternek Borsos Tamás. – Ő továbbra is aktív, most már felnőttkorú bokszoló, ugyanakkor most végzi az edzői tanfolyamot. Június 19-én lesz a gyakorlati vizsgája, Békéscsabán. De nemcsak ő tanul edzőnek a kecskemétiek közül, hanem Markó Ágnes, Kispál Zoltán és Horváth Zsolt is. Markó Ági volt felnőtt magyar bajnok, benne volt a pakliban, hogy abbahagyja, mert volt egy komoly sérülése, de úgy fest, hogy rendben van a térde, és már meg is kezdte a terheléses munkákat, tehát ő még szeretne két-három évet versenyezni is. A másik két edzőjelölt Horváth Zsolt és Kispál Zoltán. Zsolt velem együtt indult, a csapattársam is volt, Kispál Zoltán pedig nemrég még profi versenyzőként bokszolt.
A versenynaptár egyelőre még üres, ám a bunyós berkekben remélik, hogy ez nem sokáig marad már így. – Éppen most ellenőriztem a szövetség honlapját, versenyek még nincsenek meghirdetve. Ezzel együtt persze készülünk gőzerővel, hiszen azért valószínű, hogy a nyár végén legalább pofonpartikkal beindul majd az ökölvívóélet. Elvileg ugyanakkor vannak még olyan versenyek is, amelyek elmaradtak, de majd pótlásra kerülnek, aztán pedig ősszel szokás szerint következnek az országos bajnokságok. Készülni tehát van mire. Terveim pedig nekem is vannak még bőven, hiszen az ember soha nem elégedett. Ezeket azonban most nem részletezném, ehelyett inkább – ha már szót kaptam – azt szeretném még elmondani, mennyire örülök, hogy a bajai Gálos Roland megyénkből az elsőként kiharcolta az olimpiai kvótát. Ezúttal is szeretnék gratulálni neki, illetve az edző édesapjának és az egész családnak. Hihetetlen, milyen mértékben alárendel mindent az a család az ökölvívásnak, úgyhogy nagyon megérdemlik, hogy sikerült elérnie Gálos Rolandnak ezt a kimagasló sikert.
Forrás: https://www.baon.hu/sport/helyi-sport/nemeth-janosnak-elete-nagy-almat-sikerult-valora-valtania-2749467/
