„Minden nap 2 óra fizikai munkát végzek. Ebben a favágás és talicskázás vagyis a „kubikolás” is benne van. Aki élsportoló akar lenni, annak meg kell ismerkedni a legkeményebb fizikai munkákkal, mert ha nem tapasztalja meg, nem lesz képes nagy eredményekre.” – interjú Nagysolymosi Sándorral, a KESI judo szakosztályának vezetőedzőjével.
Miért nem szeretitek a cselgáncs megnevezést?
– Egy ilyen sportágat, ami ekkora nemzetközi népszerűségnek örvend, nem kell magyarítani. Ez a sportág Japánból ered és ott is így ejtik, judo. Ezt mindenhol megértik.
A judósok valóban büszkék a karfiolfüleikre vagy ez csak afféle „lépcsőházi okosság”?
– A birkózóknak is össze van törve, de nekem is össze van törve, viszont nekem annyira nem tetszik. Szerencsére nem lettem filmszínész, mert a filmvászon nem mutat jól. Van olyan is, hogy valaki eltöri magának, mert azt akarja, hogy látszódjon rajta, hogy vérbeli judós. A többség persze nem magának töri össze.
Sportolsz-e még mást is a judo mellett?
– Rendszeresen kerékpározom, úszok és kondicionáló edzéseken veszek részt a gyerekeimmel együtt az otthonunk mellet lévő ún. 800m-es „Sojka-körön”. Ez nem sík terep, hanem dimbes-dombos, egyébként saját kialakítású. A változatos terepen való edzés azért is hasznos, mert a judoban is változatosan kapja az ember a terhelést. A változatos terepfutás közelebb áll a judo mozgáskultúrájához.
Aki nemzetközi szinten akar mozgolódni, annak heti 10 edzésre van szüksége időszakonként.
A versenyzőimnek beépítettem még a girjás edzést is. Az egyik judósom, Barcsik László kettlebell edző és a válogatott kerettagok az ő edzésein vesznek részt rendszeresen. Jelen pillanatban Barcsik László a vb-re készül.
Hogy fest a tavalyi év éremtermése?
– 7 korosztályban versenyeztetünk. A hazai rangsorban évek óta ott vagyunk a 9-11. hely környékén. Ez tavalyi évben 1800 pont körüli eredményt jelentett, ebben benne van az országos bajnokságokon és a csapat-, és nemzetközi versenyeken szerzett pontjainak az összessége.
Lőrincz Renáta elsőéves juniorként U23-as országos bajnok lett úgy, hogy ebben a korcsoportban koránál 5 évvel idősebbekkel is megmérkőzött. Véleményem szerint 2020 környékére olimpikon válhat belőle. Ő mindenféleképp reménység. Jövőre remélem, hogy a korosztályos EB-re is ki fog jutni.
Milyen fizikai és milyen pszichikai felkészültséget igényel ez a sportág?
– Mint bármelyik küzdősporthoz. Fizikailag és pszichikailag is kiemelkedőnek kell lenni, de tudjuk miből áll össze a torta. Gének és kemény munka.
Milyen szervezeti keretek között edzetek?
– A Kecskeméti Judo Klub (KJC) már az alapítás évében, 2008-ban „beszállt” a KESI-be. A KJC-KESI-be nagyjából 80 gyerek jár és ennek 1/3-a országos szinten versenyez.
Alapszabályunk, hogy az él-, és a tömegsportot egyaránt űzzük. Az utánpótlásnál pusztán a mozgás a cél. Később, ha ebből kinő a gyerek, akkor törekszünk rá, hogy élsportolót faragjunk belőle.
A KESI-ben 5-6 éves kortól vállaljuk be a gyerekeket 1 hónap próbaidővel, eddig az edző eldönti, hogy el tudja-e végezni a gyerek a közösségi munkát.
Az év minden hétvégéjére jut egy versenyünk.
Bázisaink Vásárhelyi Pál Általános Iskola, itt Nagysolymosi Tibor az edző, a Magyar Ilona Általános Iskolában Kerekes Sándor, illetve a hetényi Móricz Zsigmond Általános Iskolában én edzem a gyerekeket, valamint a Bóbis Gyula Edzőcsarnokban Kiss Endre és Nagysolymosi Tibor óráit lehet látogatni.
Nagyon jónak tartom, hogy a Kecskeméti Sportiskolán belül a sportágak közelítenek egymáshoz. Ehhez szeretném hozzátenni, hogy minden szakosztályból szeretettel várom az érdeklődő sportolókat edzőkkel együtt az otthoni „Sojka-körön” egy vasárnapi edzésre 10.00-12.00 óra között. Keressenek bátran!
Ifjú reménységek:
Bodzsár Béla (11 éves, bronzérmes magyar bajnok, diák B)
„A célom, hogy mindenkit odavágjak a tatamira és majd valamikor felnőtt koromban világbajnok szeretnék lenni. Példaképem Tóth Krisztián és Ungvári Miklós.”
Jaksa Ákos (11 éves, ezüstérmes magyar bajnok, diák B)
„A célom, hogy a legjobban hozzam ki magamból. Példaképem Tóth Krisztián”